4. Fejezet

Üdítő érzés, amikor a nap melegíti a testemet, ezért a mai napot a barnulásnak szenteltem. Egy jó könyv társaságában és elmaradhatatlan zene a fülemben. Már egy ideje szétcsatolt bikini felsőrésszel fekszem a hasamon, hogy a hátam is teljesen lebarnuljon. Egyszer csak hideget éreztem a hátam egy pontján, majd ez terjedt és a hátam egészén éreztem ezt az érzést. Olyan hirtelen pattantam fel a napozóágyról, hogy a telefonom, ami a zenét szolgáltatta füleimnek, a földre zuhant. Egy ismerős nevetést hallottam, aminek a tulajdonosa nem volt más, mint az én barátnőm Phoebe. Meglepődni nem volt időm az itt létén, mert félve a bosszúmtól elszaladt.

-Mi az? Csak nem megijedtél? – Kiáltottam utána futás közben.

-Én? Soha! – Ordított vissza nevetve, majd egy kanyarban eltűnt a szemem elől. Mivel még mindig a házunk udvarán futottunk gondolkodni kezdtem és lassítottam a tempómon. Mivel csak körbe-körbe szaladgálnánk a ház körül, jobb, ha a cuccaimmal együtt bemegyek, ahogy ismerem, úgyis követni fog pár percen belül. Már sétálva tettem meg az utat vissza a napozóágyhoz, ahol a törölközőmet hagytam, de társaságom akadt, aki a telefonommal bíbelődött, Szépen lassan és halkan mögé mentem és mély hangon megszólaltam.

-Csak nem találtál valami érdekeset? – Az egyszerű kérdésemre úgy összerezzent, hogy a vér is megfagyott az ereiben. Megfogtam a vállát, hogy biztosan a helyén tartsam és lassú léptekkel elé álltam. – Szóval, minek is köszönhetem ezt a látogatást?

-Te hülye! Ne ijesztgess! – Rivallt rám, mire kuncogni kezdtem, de szerinte ez sem volt a legjobb reagálás, mert mérgesen pillantott rám. – Nem emlékszel? – Nézett rám hitetlenkedve, de amiért az arcomról nem igen tükröződött megértés tovább folytatta. – Holnap megyünk Dylen-ékhez. Tudod..

-Ja, hogy a buli. – Esett le, de még akkor sem értettem, hogy miért jött át szerény hajlékomba. – És akkor mi van?

-Ajj, hogy milyen értetlen vagy! Tudod már, hogy miben mész? Mert, ahogy ismerlek még nem, azaz segítek kiválasztani. – Oktatott ki drága barátnőm, majd hirtelen a csuklómat megragadva a házba, pontosabban a szobámba kezdett 

húzni.

Pár perc múlva már három összeállítás hevert az ágyamon, ami közül ki kellett választani a nyertest. Mindegyik egy rövidgatya, top összeállítás volt, amik közül bármelyiket felvettem volna, ezért természetesen Phoebe választott nekem. Miután én készen voltam, ő következett, azaz mutatott a telefonján 3 képet, amik közül persze egyet kellett választanom. Igazából ő már választott, csak kíváncsi volt az én véleményemre. Mivel mind a ketten készen álltunk, így elmentünk sétálni, hátha találkozunk valakivel. A séta folyamán nem találkoztunk ismerőssel. Szerencsére. Ha kívülről láttam volna magamat, biztos, hogy elkönyveltem volna magamat bolondnak. Phoebe-bal megbeszéltük, hogy másnap nálunk találkozunk fél hatkor, hogy meggyőződhessen arról, hogy tényleg azt a ruhát vettem fel, amit ő választott. Igazából nem értem, hogy miért nem bízik bennem, ruha ügyben. Soha nem bízott, már ismerkedésünk eleje óta ilyen. Hát ilyet egy szerzet.